Naptár
Linkajánló
Szavazás
Milyen fanfictionokat olvasol szívesebben?
Anime
Manga
Játék (PC, Xbox, PSP etc)

 

Tomb Raider: Holtak tőre

 

1. Éliás barát tőre

 

A történet a Tomb Raider: Angel of Darkness valamint Legend játékokon alapszik!

 

Angliában járunk, egy ködös, látszólag nyugalmas birtokon. Mint minden reggel, akkor is hideg és párás volt a levegő. A fekete, szépen esztergált vaskapu nyikorogva nyílt ki a kint várakozó metál ezüstben csillogó Mercedes előtt. Amint a kapu kitárult, az autó behajtott. Meg sem állt a főépület bejáratáig. Egy viszonylag alacsony, rövid, kócos hajú férfi szállt ki belőle. Világos öltönyt és hozzáillő fekete bőrcipőt viselt. Lezárta a vezető felőli ajtót, majd hátrasietett, kinyitotta a csomagtartót és kivett belőle egy számzáras bőröndöt. Miután a riasztót is bekapcsolta, felsietett a kastélyba. Az ódon épület, mint mindig most is kissé koszosan fogadta vendégét. A férfi minden bizonnyal gyakori vendég lehetett az épületben, mivel jól tudta melyik ajtó milyen szobába vezet. Átvágva a nappalin, végre belefutott a komornyíkba, aki az ezüst gyertyatartókat fényesítette.

 

- Winston, örülök, hogy látom, Lara itthon van?

- Alister úr, üdvözlöm. Kérdésére felelve, igen, az úrnő itthon van. Épp kilovagolt, kívánja megvárni netalán?

- Persze, elhoztam neki amit kért.

- Akkor kérem fáradjon a könyvtárba, vagy a nappaliba.

- Öhm, Zip itt van?

- Nem, az úrfi nincs a kastélyban. Ma van a szabadnapja.

- Hála az Égnek. Az a bolond kikészít idegileg.

 

Winston elmosolyodott, majd megkérdezte, hogy segíthet-e még valamiben a férfinek, majd távozott. Alister pedig felüdülve fordult vissza a nappaliba. Nem hitt a szemének, amikor belépett a szobába. Az ablakok felőli díványon végignyúlva találta Zipet. Óriási vigyorral, és integetéssel fogadta a számítógépes guru a könyvmolyt.

 

- Mit keresel itt? Winston azt mondta, hogy ma van a szabadnapod!

- Igaz barátom, csak tudod annyira hiányoztál... nem bírtam már tovább, reménykedtem benne, hogy feltűnsz és megvitathatjuk a múltkori témánkat, tudod, a kentaurokról, hogy az ember és a ló közül melyik lehetett az anya és melyik az apa, nekem valószínűbbnek tűnik az első állítás miszerint csakis a ló lehetett az a...

 

- Zip, később!

 

Alister fellélegezhetett, Croft kisasszony, maga jelent meg és húzta ki Alister-t, kínos helyzetéből. Örömére azonban Lara ügyelt, hogy ne szárnyalhasson. Ő leült a kandalló melletti fotelbe, és mivel a többi fotel mind a túlsó szobában volt, neki nem maradt más, csak a dívány, amin Zip feküdt keresztbe. A fiú boldogan ült fel, helyet hagyva a könyv gurunak. Alister nem volt odáig az ötletért, tehát mit tehetett volna? Így hát átadta a bőröndöt Larának, majd leült Zip mellé. Lara felpattintotta a zárat és kinyitotta a táskát. Néhány papírlap volt benne csak, de az abban az időben Larának valóságos kincsnek számított. Miután átfutotta szemeivel a lapokat Alister felé fordult.

 

- Tehát egy észak magyarországi faluban leltek rá a tőr hüvelyére?

- A forrás szerint igen, és belegondolva, hogy az ősi Thomas, vagy ahogy ott ejtik Tamás Apátság is a falu közelében van, érthető is. Abba az apátságba lépett be Éliás, egy szerzetes, akiről az a szóbeszéd járja, hogy ő volt az utolsó táltos, aki a régi magyar vallást gyakorolta, és közben az Istent is félte.

- Bocsánat, Alister, de elmagyaráznád nekem, hogy kik is azok a táltosok? – nézett rá boci szemekkel Zip

- Nézz utána interneten – koptatta le Alister.

- A táltosok, a régen nomád és egyben barbár életmódot folytatott magyarok sámánjai voltak. Szép lassan tűntek el a nép közül, a kereszténység felvételével együtt – magyarázta Lara.

- Érdekes... és ennek az Éliásnak végülis milyen ereje volt, mint táltos?

- Képes volt visszahívni az életbe egyes halottakat. Egy fehér ló vérét kellett vegye a tőrrel, amit azután a kiválasztott ember szívébe kellett mártson, hogy visszahozza az életbe.

- Igen, Alister, de az a pletyka járja, hogy a harcossal együtt a ló is új életre kapott – szólt közbe Lara.

- Ez csupán pletyka, én legalább is komolyabb professzorok, régészek véleményét kértem ki és egyikük sem támasztotta alá ezt az állítást. Sokak szerint csak a tények finomításáért kellett ilyeneket kitaláljanak...

- És a paci vérét betömték, mint a vámpírok?

- Zip! – kiáltott rá mindkettő

- Jól van na, megyek inkább kiélvezem a maradék szabadnapomat, úgy érzem, hogy holnap újra keményen kell melózzak.

- Holnap? Azonnal indulok a Kárpát Medencébe. Zip készítsd elő a műszereket amiket feltétlenül vinnünk kell, Alister te szedj össze minden információt amire szükség lehet, én pedig szólok Winston-nak, hogy intézze el az utazással kapcsolatos tennivalókat. Maximum három óra és indulunk.

 

Azzal Lara felállt és kiment. Zip és Alister szótlanul ültek még vagy fél percet, majd Zip megszólalt.

 

- Jól értettem, Lara azt akarja, hogy vele tartsunk?

- Te jöttél a Balkánról, gondolom tudsz magyarul is...

- Hé, az az ország nem is a Balkán része!

- Hihetetlen, valami, amit még Zip is tud...

- Hé, Alister, mondd csak hány gigabite-os a legmodernebb merevlemez?

- Sok, biztosan sok.

- Ma már nem gigában számolják a legfejlettebb vinyók kapacitását hanem terrában, úgyhogy jobb ha mész könyvet bújni, molyocska.

 

A fiúk jó úton haladtak egy alapos búnyó felé, de őket ismerve inkább teljesítették Lara kérését, avagy parancsait. Miután végeztek feladataikkal, már várta őket egy magánrepülőgép, ami egyből Magyarországra vitte három utasát. A fiúkat megviselte az utazás és a vele járó elkerülhetetlen tennivalók sokasága, úgyhogy nem csoda, hogy az autózást végigaludták. Egy Kisvackor (fiktív falunév) nevű falucskában szálltak meg. Zip és Alister szinte az egész estét a szálló teraszán töltötték csinos lányokat lesve, valamint részeg embereken nevetve, aminek a vége az lett, hogy az egyik „bölcs” emberke megverte Alistert, pedig valójában Zip cukkolta a látszólag holtrészeg palit. Alister ezután kiabált is Zippel rendesen, de Lara már megint közbe lépett, egy jól irányzott papuccsal halántékon találta a vállát borogató férfit.

 

2. Riválisok a láthatáron

 

A faluban töltött első éjszaka békésen telt el. A szállóban nem volt nagy a forgalom, akkor viszont tele volt. Egy bérelt autóban érkező pár nem is lelt szállásra, így tovább indultak. Az anyós űlésen, karba tett kézzel űlő fekete hajú nő egyhangúan nézte a rohanó lámpák fényeit. A sofőr, aki félhosszú, őszhajú figura volt szótlanul vezetett. Bár megőszült, korra nem volt idős, csak a harmincas éveit taposta. Az ember első ránézésre el sem hitte volna, hogy ők ketten rokonok. A lány határozottan európai vonásokkal bírt, míg a férfi ázsiai volt. A kék szemű lány egy mély sóhaj után abba hagyta a falu éjszakai távlatának studírozását.

 

- Bácsikám, most hova megyünk?

- Megkeressük azt a bizonyos Mónika nevű lányt, aki idehívott minket.

- Nem úgy volt, hogy holnap keressük meg?

- Te mondtad, hogy nincs több hely abban a motelben, így változott a terv.

- És szerinted illendő éjnek idején rátörni egy egyedül élő lányra?

- Ő hívott minket.

- Shino, ne csináld már. Várjunk reggelig.

- Nem Hana, egy percet sem várunk.

- Mit láttál, amíg én odabent voltam...?

- Lara Croft, ismerős név?

 

A nőnek nagyra nyíltak a szemei. Hogyne ismerte volna a nevét, hisz mindig is ahhoz a régész grófnőhöz akart hasonlítani. A csodálkozás lassan mosolyra fordult. A nagybátyja a visszapillantóból meglátta azt a tekintetet, amitől elkomorodott. Megcsóválta a fejét, majd jobban megmarkolta a kormányt.

 

„Mintha az apját látnám...kísérteties a hasonlóság. Csak nehogy ugyanaz a sors érje őt is utol...” – gondolta magában.

 

A piros Opel, a kanyargós úton, lassan beleveszett a homályba.

Hajnali négy körül járhatott, amikor Lara felkelt. Szokása szerint futással indította a napot. Végig szaladt a még alvó falun. Akarata ellenére is megállt az egykori apátság romjainál. Véletlenül megpillantott egy apácát, aki egy kannával igyekezett a közeli kúthoz.

 

- Nővér, kérem várjon!

- Igen lányom? – fordult a nő felé.

- Igaz a hír, miszerint ezek között a romok között akadtak rá Éliás barát tőrének hüvelyére?

- A tőr csupán egy legenda, Éliás barát egy valódi szerzetes volt, az a pletyka miszerint tulajdonképp táltos vér folyt az ereiben, az az apátság és az egyház számára is sértés és rágalom.

- Nem akartam megsérteni az érzéseit.

- Én nem mondhatok erről semmit, ha ilyen hazugságokban akar hinni, keresse fel Halas kisasszonyt, ő ennek a... szóbeszédnek a híve.

- Halas?

- Halas Mónika. A közeli város egyetemére jár, de itt lakik a nagyszülei házában, a falu szívében. Biztosan rátalál a házra, borostyánnal van körbefuttatva a ház fala, valamint a kapu is, előtte pedig minden évben pipacs nyílik.

 

Lara megköszönte az útbaigazítást, majd elköszönt, és visszafutott a szállóhoz. Letusolt, átöltözött, bekapott pár falást, és már indult is megkeresni a házat, amiről a nővér beszélt. Zip mint mindig műholdas kapcsolatban állt a nővel. Amikor kiszállt kocsijából akaratlanul is megakadt a szeme a ház előtt álló piros színű autón. Zip meg is említette.

 

- Jó kis tutuja van a csajnak. Jól mehet neki.

- Ez bérelt autó, nézd a rendszámát.

- A fene... tényleg... Lara arra gondolsz amire én?

- Talán...

 

Több szót nem is pazarolt segédlyére, inkább zsebre vágta jobb kezét míg a másikkal becsengetett. Egy kutya kezdett el ugatni, amint megszólalt a csengő, majd pár másodperc múlva hallatszott egy ajtónyitás, majd léptek zaja és már nyílt is a bejárati ajtó. Egy vállig érő, barna hajú, kék szemű, 22-25 év körüli molett testalkatú nő nyitott ajtót.

 

- Mit parancsol?

- Mónika Halas?

- Igen, ki maga és mit akar?

- Éliás tőréről szeretnék beszélni önnel?

- Sajnálom de dolgom van, majd később...

- Mikor érne rá?

- Ma nem, holnap elutazok... kb két hét múlva.

- Hamarabb nem lehetne?

- Sajnálom. Viszlát! – azzal rácsapta a meglepett nőre az ajtót

- Huh... – szólalt meg Zip -, nem semmi a kiscsaj, vagy ez a híres magyar vendégszeretet?

- Vagy saját szakállára dolgozik...

- Vagy irigy a vonalaidra.

- Ne légy cinikus, szerintem csinos lány, mégha van is rajta pár kiló felesleg.

 

Lara visszament a kocsijához. Beszállt és elhajtott, de csak az utca végéig. Ott felmászott egy fára és szépen várta amíg a lány elhagyja a házat. Be akart törni, megtudni, mit is titkol el a lány előle. Mónika viszont nem sietett. Amint becsukta az ajtót már ment is vissza a vendégeihez, akik épp a reggelit fogyasztották.

 

- Ki volt az? – kérdezte Hana

- Semmi érdekes.

- Lara Croft? – tért a lényegre Shino

- Az meg ki?

- Egy ereklyevadász. Nagyon ügyes.

- Ha csinos, barna hajú és szemű, az akcentusa után angol, akkor ő az.

- Hamar rád talált...

- Hana – szólalt meg az eddig hallgatag férfi is -, csak azt ne mondd, hogy meglepődtél. Valószínű volt, hogy felkeresi az egyedüli embert, aki a legjobban ismeri a tőr történetét.

- Ez igaz, de ilyen hamar... nem csodálom, hogy ő a legjobb a szakmában. De most térjünk vissza a lényegre, Éliás barát tőrére.

 

Mónika szívesen beszélt volna róla, de útközben a macskája belopódzott a konyhába és leborította az asztalról a tejesüveget, úgyhogy mesedélelőtt helyett nagy takarítást kellett tartson.

Ez a baleset pont kapóra jött a fán ücsörgő, és magát halálra unó Croft kisasszonynak. Sosem tudták meglepni, így már méterekről észrevette Zip érkezését. A fiú egy reklámszatyorral a kezében állt meg, pont a fa alatt. Lara azonnal leugrott.

 

- Mit keresel itt?! – kiáltott rá

- Nyugalom, gondolom nem akarsz órákat várni. Hoztam valamit, ami hasznunkra lehet. Már hónapok óta dolgozok ezen a meglepin, és úgy tűnik ma végre ki is próbálhatom. Mutasd meg, hogy hol lakik az a lány.

 

Larának felcsillant a szeme. Nem tudta mi lehet az a „meglepi”, de arra mert következtetni, hogy biztosan hasznára lesz. Megmutatta hát Zipnek a borostyánnal körbenőtt házat. Zip ekkor körülnézett, majd belenyúlt a szatyorba és kivett belőle egy félmarokban elférő fekete legyet. Nem volt igazi légy, csupán egy hozzáhasonló formába bújtatott zsinór nélküli távirányítóval vezérelhető kémkamera. Megvizsgálta, hogy rendben van-e, majd eleresztette. Félutcával arrébb, a falu halas-tavához mentek. Ott egy padon Zip a távirányító segítségével beküldte a legyet a házba. Arra persze ügyelt, hogy lehetőleg ne tűnjön fel senkinek sem, épp ezért a videóról csakhamar lemondhattak, viszont a mikrofon tökéletesen üzemelt.

A légy körülbelül pont akkor repült be a nappaliba, amikorra Mónika is végzett a konyha kitisztításával. A hölgy behívta vendégeit a nappaliba és ott folytatták a beszélgetést. A kamera mindkét ereklyevadászt rögzítette, de Larának egyik sem tűnt ismerősnek, az viszont, hogy azok ismerik őt kissé meglepte.

 

- Meg kell találjuk a tőrt, még mielőtt Croft akadna rá – szólalt meg Shino.

- Meg lesz bácsikám, ne izgulj.

- Csak tudnám merre keressem. A tőr hüvelyét az apátság egyik feltáratlan alagútjában leltem négy nappal ezelőtt. Négy hónapja nem jártam arra, mivel az időm nem engedte, így észre sem vehettem, hogy az apátság alapja megroskadt és berogyott... legalább is ez a hivatalos verzió.

- Láttam a romokat, nekem masszívnak tűnt.

- Mert az is. Kb egy hónapja felrobbantottak egy gyárat az apátság közelében. A szakemberek szerint minden jól ment, csak kissé hangosabbnak tűnt. Valószínűleg egy időben a robbantással, nyitották meg az alagút bejáratát.

- De a robbantás be is omlaszthatta.

- Jártam is a lyukban. Tényleg volt egy alagút, ami időközben beomlott. Ez a járat egy nagyobb teremhez vezetett. Ott leltem rá a hüvelyre, a tőrnek viszont semmi nyomát nem találtam.

- Készített fényképeket a teremről?

- Nem, de nem is lett volna értelme, ugyanis totálisan üres volt.

- Lara... – szólalt meg Zip odakintről -, vajon nem lehetséges, hogy a helyet kirámolták? Ahogy a lány, úgy más is bemászhatott abba az alagútba.

- Halkabban...

- Úgyse hallják.

- De én figyelni szeretnék, és nem rád!

- Jól van na...

- Szeretnék elmenni a romokhoz. Saját szememmel akarom látni.

- Ahogy kívánja, Hana kisasszony. Félóra és indulhatunk is.

 

Ezzel Mónika véget vetett a beszélgetésnek. Lara sem maradt veszteg. Nem hagyta nyugodni egy dolog, és ha valami zavarja, akkor annak biztosan utána is jár.

Elhagyták segédjével a parkot. Visszasiettek a szállodáig, ahol váratlanul összepakoltatta a bandát, majd mindhárman kijelentkeztek.

A fiúk nem tudták mire vélni a váratlan távozást, de nem is kísérelték megkérdezni a kalandornőt. Furcsa módon nem a reptér felé indultak, hanem Halas otthonához. Alig kellett várniuk. Egész hamar kijött a két ereklyevadász, majd Mónika maga is kijött. Lezárta a kaput. Elindult a kocsi felé, de már sosem ért oda.

Lara is rálépett a gázpedálra és egyenest a lány előtt vágott csak egy féket. Gyorsan kinyitotta az ajtót és ráparancsolt Zipre, hogy húzza be a lányt. Lara eddig még sosem kísérelt meg emberrablást így nem csoda, hogy segédei meglepődtek a stílusán, de szó nélkül teljesítették parancsát. Ahogy Mónika bekerült az autóba, el is hajtott, két ellenfelének egy parányi esélyt sem hagyva cselekvésre. Csupán egy elhagyott kulcscsomó maradt hátra, amit Shino vett fel.

 

- Na, mit szólsz hozzá? A kedvencednek elborult az agya!

 

Kiáltotta hátra, az autó mellett álló lánynak, aki az arcán semmilyen érzelmet nem hagyott. Kezeit hosszúszárú, fekete bőrkabátjának zsebeibe eresztette.

 

- Ez a Halas valamit titkol...

- Megnézzük micsodát? – himbálta meg a kulcscsomót Shino

 

Hana odalépett és elvette tőle. Elég rutinosan, második próbálkozásra már megtalálta a bejárati ajtó kulcsát. Odabent aztán neki is álltak a kutatásnak. Egyetlen szekrény vagy fiók sem úszta meg, hogy ki ne nyissák. Hana már a számítógépet készült elindítani, amikor Shino belépett a hálóba, kezében egy névjegykártyával. Átadta Hanának.

 

- Ki ez a régész?

- Annyit tudok róla, hogy a Louvre-nak dolgozik.

- Találjuk meg Mónikát és kérdezzük meg tőle, hogy mit akart azzal a pasassal?

- Én már tudom, és azt hiszem te is.

- Akkor irány, Párizs?

- Még úgyse voltam a divat fővárosában...

Folytatása következik...